Egyedül nem megy...

Legalább is nekem, de gondolom nem tévedek, hogy így gondolom, szerintem nem vagyok ezzel egyedül... Gondolom másnak is könnyebben sikerül elkezdenie egy fogyókúrát, ha van akivel nap mint nap megoszthatja a tapasztalatait és esetleg, ha mélyponton van s már majdnem feladta, van aki segíti, bátorítja, hogy nem szabad feladnia... Én is ilyen embereket keresek akiknek én is tudok esetleg segíteni és aki nekem is tudna egy kis bátorítást adni, hogy végig csináljam, mert muszáj... ÉLNEM kell... és boldogan, elégedetten...

Rólam...

Először is bemutatkoznék Nagy Erika vagyok Csepel-sziget szívéből Szigetszentmártonból, immár 31 éve születésem óta itt élek, családommal a szüleim házában. Súlyproblémáim kb. tinédzser korom óta vannak... Ami igazából mindig zavart, de valahogy sosem sikerült véglegesen megszabadulnom csak egy egy időre, és csak kis feleslegtől, 5-10, maximum 15 kg-tól. Igazából a kislányom születése óta szeretnék változtatni, de valamiért sosem megy mindig kudarcot vallok kb. a 2. hét után, valamikor el sem jutok odáig... Pedig a családomban előfordult betegségek is arra sarkallanak, hogy változtatnom kell különben rám is ugyanezek a dolgok várnak, ha egyáltalán megélem legalább azt a kort amit a szüleim... Ők (apu és anyu) mindketten 2-es típusú cukorbetegek, szívelégtelenséggel magas vérnyomással, anyukám jobb lába amputálva van, és krónikus vese-elégtelenségben szenved. Belőlem még ezek a súlyos betegségeket látva is hiányzik valami... a KITARTÁS... Ami állítom a legtöbb élni akaró súlyos, gyógyíthatatlan emberben meg van.... Nálam először terhesség alatt jelentkezett a cukorbetegség, az úgynevezett gesztrációs diabetes, amit a 17. héttől inzulinnal kellett kordában tartanom, 180gr CH-os diétával kiegészítve... A császármetszés előtt 2 hétig kórházban kellett lennem, hogy ne hízzon többet a kislányom Málna, aki már a 35. héten megközelítőleg 4 kg volt... De hála istennek nem hízott többet mert 4000gr-mal és 56cm-rel született. :) A szülés után azonnal rendeződött a cukrom, így nem kellett többé az inzulin. Először itt fogtam fel, vagyis a műtőben, hogy nem mindegy, hogy az ember mekkora, mert az aneszteziológus azt mondta, ha legközelebb szülni szeretnék lehetőleg mázsa alatt legyek a kilókat tekintve... ez akkor abban a pillanatban rohadt rosszul esett, de ma már nem bánt, mert tudom, csak jót akart, mert ugye amikor a gerincérzéstelenítést beadja, azért elég komoly felelősség terheli ha szó szerint ELSZÚR valamit... ami igazából nem is az Ő hibája lenne, hiszen olyan husis voltam/vagyok, hogy alig fért hozzá a gerincemhez ahová szúrnia kellett... Azóta mármint a császármetszésem óta igazából egyszer éreztem magam jól a bőrömben... amikor szoptattam... Azóta kb. másfél éve én is gyógyszerrel kezelt cukorbeteg vagyok... egyenlőre szövődmények nélkül... Ja és van egy kellemetlen bőrbetegségem is ha ez még nem lenne elég, gondolom már mindenki hallott a Psoriasisról, pikkelysömörről ezzel 17 éve együtt kell élnem, tinédzser korom óta... A könyökömön kezdődött egy apró pici folttal, ma már az egész könyökömet és térdeimet beborítja... De nem panaszkodom, mert vannak sokkal rosszabb állapotban lévő pikkelysömörösök is akiket test szerte kínoz a betegség...